Látnivalók

Magyarország, Budapest:

A Vár. A Várhegy látszólag a Budai-hegységnek, közelebbről a Rózsadombnak Dunaparti előőrse, valójában a Duna teraszának kavicsrétegére az egykori forrásokból édesvízi mészkő rakódott le, ebből keletkezett a hegy. Üregeinek rendszeréből, illetve ennek későbbi mesterséges bővítéséből alakultak ki a Várhegy barlangpincéi. Ezeknek a Várhegy középkori vízellátásánál, régebben pedig óvóhelyként volt jelentős szerepük.
A Várhegy hossza1,5 km, legnagyobb szélessége is alig 400m,tengerszint feletti magassága 168 m, alig 60 méterrel magasabba hegy a Dunapartjánál, meredek oldalai miatt tűnik a valóságosnál magasabbnak. Meredeksége, szigetszerűsége jó védhetőséget és így már a legrégibb időkben is alkalmas települési helyet biztosított, ezért már a középkorban teljes kerületét falakkal, bástyákkal, várkapukkal látták el.
Amint a pesti oldal központja a történelmi Belváros, ugyanúgy a budaié a Várhegy ősi települése, amely ma egyben az ország legjelentősebb műemlékegyüttese is. A Várhegy történelmi szerepe akkor kezdődött, amikor az 1241-1242, évi tatárjárás után IV. Béla király székhelyet Esztergomból, a hegyek közül az Alföldhöz, az ország közepéhez és termelési alapjához közelebb eső Budára tette át és a Várhegyen királyi lakóhelyet építtetett. A XIII. századi falak maradványai valóban elő is kerültek az elmúlt évtizedek, évek ásatásai nyomán.
1541, a török uralom kezdete után fokozatosan romlásnak indult a Vár, a régi épületek karbantartásának elhanyagolása és az ostromok, tűzvészek pusztításai miatt. Az 1686. évi végső nagy ostrom után a Vár nagy része romhalmazzá változott. A barokk stílusban történt újjáépítéskor a középkori városszerkezet a maradványok felhasználása révén nagyrészt megmaradt. A mai, a középkorival többnyire azonos utcahálózatban a főbb utcák a hegy hosszúkás alakjával párhuzamosan ha1adnak, ezeket egymással rövid keresztutcák és keskeny "közök" kötik össze.
A második világháború végén, Budapest ostroma alatt a Vár különösen nagy károkat szenvedett, az ostrom itt tartott legtovább. A romok használhatatlan törmelékeivel töltötték fel a Vérmezőt.
A romeltakarítás és újjáépítés során, és a tervszerűen megindított fal kutatás, ásatás nyomán számos középkori épületrészlet is előkerült. Ezeket műemlékvédelmünk a helyreállított épületeken vagy más módon, a lehetőség szerint gondosan be is mutatja, elsősorban a Vár kiemelkedő nevezetességeit, az ülőfülkéket. A budai vár a világon leggazdagabb az egy helyiségben található ülőfülkékben, a kapualjakba betekintő érdeklődő számos, itt meg nem említett házban is felfedezheti őket, legnagyobb részük azonban már későbbi, gótikus stílusú. Rendeltetésük valószínűleg a kapubejárat díszítése volt, gyakorlatilag a várakozók ülőhelyéül szolgáltak.
A teljesen romba dőlt épületek helyén nem a régi épületeket állították helyre, hanem a környezetbe illeszkedő újakat emeltek. Felújították vagy kiépítették a Vár jellegzetes és kedves séta- és pihenőhelyeit, a bástyák, várfalak mögött kialakítható "bástyasétányokat". A Vár gépkocsival a három hajdani várkapu helyén húzódó utcákon: nyugat felől a Dózsa-emlékműtől, a szerpentines Palota úton; északról a Várfok vagy a meredekebb Ostrom utcán; kelet felől a Hunyadi János úton közelíthető meg. Gyalog mind a négy égtáj felől több lépcsős vagy lejtős sétaút vezet a Várba. Keletről, az Alagút torkolata mellől a Siklóval, nyugatról felvonóval rövidíthetjük meg utunkat.

Várpalota. A királyi székhelynek IV. Béla által Esztergomból Budára helyezése után a későbbi királyok (I. Lajos, Zsigmond, Mátyás) idején alakult ki az ásatások tanúsága szerint a hegyen a pompás királyi vár és palotája. A török uralom alatt nemcsak a vár, hanem a palota is romlásnak indult, amit az 1686. évi végső ostrom tetőzött be. Ezután a maradványokat bontással, feltöltéssel elegyengették, és arra XVIII. században az akkor divatos barokk stílus szerint építették az új palotát, majd a XIX. század végén és fordulóján Ybl Miklós és Hauszmann Alajos tervei szerint kapta meg lényegében végső alakját a műemlék. Ugyanebben az alakban állították helyre -a palotát koronázó kupolától eltekintve - a második világháború pusztításai után is.
Ma a palota az A, B,C, D,E, F épületből áll, a D, E, F épületek az Oroszlános udvart (nevét a kapu nyílását őrző négy kőoroszlánról kapta), az A, B, C épületek a Csikós udvart fogják közre.